A középkor és újkor hajósainak élete rendkívül kemény volt: éhezés, szomjúság, hiánybetegségek, viharok, bizonytalanság, mindez több hónapig. Hogy mégis ritkák voltak a lázadások, annak csak egy oka volt: kizárólag a kapitány és talán az első tiszt értett a navigációhoz, tehát a fellázadt legénység a kapitány és a tisztek navigációs tudása nélkül nélkül sosem jutott volna haza.
Napjainkban a GPS egyeduralkodó ebben is: minden hajó fedélzetén ott van, azonnal megmondja a helyzetünket, amihez még pár évtizeddel korábban is hosszadalmas számítások vezettek el. Amíg áram van, minden van. Amíg áram van…
Hogyan hajóztak az ókor és a középkor hajósai?
A legkorábbi időkben (ókori görögök) térképek híjján írott hajózási kézikönyvek alapján: ezek voltak az Iliász és az Odüsszeia. Meglepő, de így van: szöveges (verses) művekben írták le, hogy merre kell hajózni a távoli szigetek, gyarmatvárosok felé. A szöveg természetesen kódolva volt a konkurencia ellen: gondoljunk Szkülára és Karübdiszre, amelyek valós földrajzi helyek Szardínia és Korzika között (Bonifaccio-szoros) illetve egyes vélemények szerint a Messina és Szicilia közötti tengerszoros.
A sok utazásnak köszönhetően hamarosan észlelték a partvonalak irányának vonalait, a római időkben pl. már tudták, hogy Itália „csizma” alakú és egészen használható térképeket tudtak készíteni. Nagy dologról van szó, hiszen drónok és műholdak nem lévén nemigen tudták felülnézetből térképezni a parti alakzatokat, minden esetben lépésről-lépésre kellett bejárni és irányokat mérni…
Középszélesség hajózás
A középkor hajósai már elhagyták a partok biztonságos közelségét és nekivágtak az óceánoknak. Ehhez két fontos fogalomra volt szükség, ami abban az időben már kialakult: földrajzi szélesség és hosszúság, amelyek megadják egy pont (pl. egy sziget) helyzetét. A szélességet meglepően pontosan tudták mérni először egy Jákob-bot nevű műszerrel, később szextánssal, vagyis csillagászati szögmérővel. A hosszúságot azonban eleintenem tudták pontosan megmérni, ez csak az 1700-as évek végén vált lehetségessé a kronométer kifejlesztésével. Vagyis a nagy földrajzi felfedezések korában (XV. XVI. század) csak szélességre navigálva hajóztak: Európát elhagyva ráhajóztak az úticél szélességi fokára, majd addig mentek, amíg „bele nem ütköztek” a szigetbe/kikötőbe. Ezt a módszert hívják „szélességi hajózásnak” vagy „középszélesség hajózásnak”. Sajnos így sokszor előfordult, hogy nem találtak vissza egy korábban már felfedezett ponthoz, pl. a Húsvét-szigetek első felfedezése után sokáig azt hitték, hogy csak legenda volt a hír, mivel a későbbi expedíciók nem találták meg a kicsiny szigetecskéket a hatalmas óceánban.
Csillagászati navigáció
A Földgömb köré és fölé egy második gömböt képzelve -nevezzük éggömbnek- a gömb felsszínén „közlekedő” égitestek (Nap és a bolygók) pályamozgásaiból ki lehet számítani a földrajzi helyzetünket. Az égitest horizont feletti magasságát kell megmérnünk csillagászati szögmérővel (szextáns) ebből megkapjuk a szélességet (a nautikai almanach kiadvány segítségével) és ha van egy pontos óránk (kronométer) akkor a hosszúság is kiszámítható.
A szextáns, kronométer, majd a nautikai almanachok segítségével a XIX. századra vált igazán pontossá a tengeri navigáció.
Navigáció a legújabb korokban
A XX. század sok újat hozott a navigációban is: az 1970-es években a hiperbola navigáció mint elektronikus módszer, vagyis adótornyok egy időben -szinkronizált- rádiójelet adtak, a hajó észlelte a kiadott jelet, és a műszer észlelés időkülönbségéből számolta ki a pozíciót. Ezt követően az 1980-as években jelent meg a műholdas navigáció, ahol a sztratoszférában keringő 24 db GPS műhold ad szinkronizált rádiójelet, amelyből műszerünk pozíciót számol, ha legaláb 3 műhold adatait észleli (általában 6-8 műholdat is lát a műszer egyidőben). A mérés pontossága nagyban függ az észlelt műholdak számától. Eleinte még csak négy óránként adott pozíciót a műszer, a folyamatos jel csak a század végére vált elérhetővé a 24 műhold pályára állításával. A hadiipar után hamarosan a hajózásban, sporthajózásban is megjelent a GPS, ami nélkül napjainkban már nincsen charterhajó. Azért néha használjuk a vizsgára megtanult klasszikus módszereket is, áramhiány esetére…