Az április 22-i tanfolyamunkat rendhagyó módon tartottuk: tanfolyamtúrára indultunk. A csoport résztvevői ezúttal régi balatoni vendégeink közül kerültek ki: Tamás már előző ősszel megkeresett, hogy szeretne tengeri vizsgát tenni és eljönne néhány barátja is. A weblapról is csatlakoztak néhányan a túrához, így nagyobbik oktatóhajónkat, a 41 lábas Atlantist vittük a túrára. A találkozó és a beérkezés több részletben történt, ugyanis a csapat egyik fele már Senjnél letért a pályáról a parti útra, ahonnét ugyan gyönyörű a kilátás, de csak negyvennel lehet haladni, így volt, aki este kilencre ért a kikötőbe. Az este jó hangulatú poharazgatással és az útvonal megbeszélésével telt.
Másnap délelőtt a hajó felszereléseivel ismerkedtünk, feltöltöttük a készleteket, majd nekiindultunk az útnak. Az eddigi hetek óta napos idő szinte az indulás pillanatában váltott át borongósba, majd szeles-esősbe. Szerencsére mindenki hozott bőven viharruhát. Az első izgalmas manőverre Ugljan sziget északi csücskénél került sor: gyors perdülés ötös szélben az útirányt változtatni nem akaró géphajó(!) előtt. Az alapmanővereket és kormánykezelást gyakoroltuk, illetve a hagyományos eszközökkel történő navigációt. Estére a Telascica öbölbe álltunk be mooringra (Dugi Otok sziget). Másnap reggel szakadó esőre ébredtünk és a szél is elállt, így motorral haladtunk át a Kornati Nemzeti Parkon. A máskor oly gyönyörű vadregényes táj most a szürke esős arcát mutatta, szerintem egy évben ha 10 ilyen nap van errefele. Délután megjött a szél, így vízből mentési gyakorlattal pörgettük fel a hangulatot. Az első manőverek után kipirultak az arcok és mindenkit elkapott a vadásszszellem. Egyre jobbak lettek a mentések, illetve néhány „elütés” adott vidám perceket (pufferrel gyakorolva ezt a műveletet még lehet nevetni, igazi emberrel nem…) Estére Trogirban kötöttünk ki. A Természet az esős napért cserébe gyönyörű estével és végre napsütéssel kárpótolt. Már sötétben, 10 körül kötöttünk ki. Zsolt csinálta a beállást, hibátlanul. Este még megnéztük a páratlanul szép óvárost, illetve a hajóról lestük az éjszakában a közelünkben csónakjáról legalább négy méteres szigonnyal halra vadászó helyi embert. Amíg mi láttuk, nem fogott semmit, de a szigony látványa már megérte.
Verőfényes időre ébredtünk, reggeli után a piacon vásároltunk. A kikötőmesterrel találkozván aggodalmasan figyelmeztetett a beharangozott hétfőre várt erős déli szélre, 5-6os tengerállapot várható, főleg akkor ráncosodott me a homloka amikor megtudta, hogy a távoli Vis szigetére készülünk. Nyugtattuk, hogy mi pont ezért jöttünk, legyen jó kis zél a hajó bírja. Reméljük, a csapat is. Az egyelőre csendes, napos időben kikötői manővereket és horgonyzást gyakoroltunk. Estére a szomszédos Splitbe álltunk be, a megayachtok mellé kötöttünk ki. Sörözgetve néztük a hivalkodő jószágokat, persze egy körre kipróbáltuk volna őket. Többre nem. Reggel sétát tettünk Diocletianus császáér egykori palotájába, ami a belváros szerves része mainapsáág is, üzletekkel, éttermekkel tele. Indulásra megint eltűnt a nap és a szél sem fújt, így motorral mentünk Brac felé. A braci szoros híres időjárásváltó hely, így történt ez most is: a szoros után beindult a szél délkeletről. Megnéztrük a közeli tengeralattjárógarázst, majd jó kis félszélben hajóztunk Vis, azaz az egykori Lissa felé, ahol Tegethoff admirális 1894-ben fahajóival legyőzte az akkor korszerűnek számító olasz (fém) flottát. Visen a városi partfalon kötöttünk ki, és egy közeli étteremben vacsoráztunk a megérkezés örömére.
Hajnalban aztán megjött az ígért szél: fütyült-dudált a Sirokkó az árbocokon. Reggel a töbi hajós ráérősen reggelizett, tudták, ők ma nem hajóznak. Nem így a mi csapatunk: próbálhattuk a mellényeket, biztonsági hevedereket, pakoltuk zéfeszt a dolgainkat, szendvicseket gyártottunk, mondván nem lesz kedvünk a kabinban sokat tartózkodni. Fél tízkor indultunk el mintaszerű elindulási manőverrel, melyet a szomszédos osztrák hajó le is videózott. A part kávéházakból barátságosan integettek a hajósok és rendeltek még egy kávét rántottával. A part takarása után megjött az igazi szél és a hullámok. Eleinte 2 méteresek, majd 3 és 4 méteres alaphullámzás kerekedett, emelyre időnként 5m éter körüli hullámszörnyek érkeztek. Olyan volt minden, mint a hullámvasúton. Kis fockal is folyamatosan 7 csomó körül mentünk, majd amikor a 30-30 csomóra erősödő szélben (Beaufort skálán: 7-8) időnként 9 csomóval mentünk, tovább csökkentettük a vitorlafelületet. Aznapra 40 mérföldet terveztünk, koradélutánra meg is lett. 4 körül már vidáman horgonyoztunk kedvenc öblünkben, Zlarin sziget északi szél- és hullámvédett csücskében. Ketten kimentek a partra aludni, a többiekkel borozós pókerezős est kerekedett a hajón. A durva idő éjjel elérte az 50 csomót is a jelentések szerint, mi már 10 felé bealudtunk.
Másnapra csitult a szél, de még maradt bőven. GPS navigációs gyakorlatot tartottunk, valamint rádiókommunikációt gyakoroltunk a magunkkal hozott oktatókészülékeken. Murter, majd Biograd előtt repültünk a gyengülő (de még elég sportos) szélben, délután 6 körül pedig megtankolva, időben kötöttünk ki Zadarban. Ugyan a vizsga még hátravolt, de egy nagyon jó hangulatú halas estet csináltunk a”Trata” (azaz háló) nevű remek kis étteremben.
A vizsga kiválóan sikerült, mindenki szépne vizsgázott, nagyon jó hangulatban búcsúzkodtunk délután, megfogadva, hogy mindenki amilyen hamar csak lehet hajóra száll és biztonsággal hajózva használja az új okmányt.