Iskolánkban régi hagyomány, hogy minden év szeptemberének végén túrára indulunk. 4-5 hajóval megyünk, 44-50 láb közötti méretűekkel, nagyon jó csapatokkal. Célunk a pihenés és gyakorlás.
Az idei évben a „terra magica” azaz a varázslatos Isztria volt a vitorlástúra célpontja.
Mi a kollégákkal már egy nappal korábban érkeztünk, előkészíteni az indulást. Ilyenkor mindig csinálunk valami kis extra programot is, idén a Slunj-vízesés (1-es út, Karlovactól a régi úton Plitvice felé) felkeresése volt a csapatépítő tréning. Zadarból indultunk, (tavaly pl. Splitből, előtte Dubrovnikból) a hajók átvétele után már érkezett is a csapat, üdvözlő koccintás után a vezérhajót lobogódíszbe öltöztetve laktuk be a hajókat. Ez mindig nagyon vidám része a túrának! (a folytatás még vidámabb).
A résztvevők régi ismerőseink, van akikkel a balatoni belvízi tanfolyamon lettünk barátok, és vannak, akikkel az adriai tengeri tanfolyam a megismerkedés helye. És persze minden évben jönnek új vendégek is! Mi kell ahhoz, hogy valaki jó csapattag legyen?
- nyitottság más emberek felé, jó közösségi szellem (ha valaki nem szeret beszélgetni, itt nincsen jó helyen)
- legyen képes a munkát egy hétre elengedni (képzeljük el azt, aki itt is dolgozni akarna)
- legyen tapintatos, tudja azt, hogy mikor mennyi elég a mókából és a jó hangulatból (az éjszaka alvásra való)
- ne zavarja a társakat (dohánymentesek a túráink!) illetve éjszakai járkálók kerüljenek
- tudjon kilépni a komfortzónából (igen, néha cudarul megázunk és vihar is szokott lenni)
A hajók kabinjai kétszemélyesek, ezért az az igazi, ha a résztvevők „kabintárssal” jönnek, hogy ne legyen zsákbamacska, ki kivel alszik majd. A helyek és a hajók pedig már január-februárban megtelnek, érdemes időben jelentkezni! És most nézzük, mi minden történt velünk!
Vasárnap 9:00-kor indultunk. Az előrejelzés elénk déli szelet ígért (sirokkó) ami hamarosan meg is érkezett: a kezdeti motorozás után hamarosan emberes hullámokon szörföztünk északi irányba. Molat szigeténél járhattunk, amikor az első delfincsapat meglátogatott minket, akkor még nem tudtuk, hogy minden nap lesznek delfin vendégeink. Ilyen korábban még sosem volt!
Az ég beszürkült, de szerencsére nem esett, viszont a szél 5 Beaufort erejűre nőtt, ami méter feletti hullámokat hozott, igazi vitorlás-hangulat kerekedett. Előkerültek a Daedalon-tabletták is, de komoly „baja” nem lett senkinek sem. 17:00 előtt kötöttünk ki Mali Losinjban, ami az Adria egyik gyöngyszeme. A városi séta most sem maradt el a színes házacskák között és a meredek utcákban. Már ágyban voltunk, amikor rázendített az eső, ami esett és esett… egészen reggelig, mikor is elmentek a felhők és szép időre ébredtünk! Nagyon örültünk neki.
Hétfőn reggel Losinjból kihajózva a nyílt tengert láttuk csak, mivel az Isztria még nem látszik innen (jó, ha jobbra néztünk, ott volt Cres szigete, de minden másfelé csak a végtelen tenger…) A szél kitartott, remek menetünk volt Pomerig, és onnan tovább Puláig. Nekem az egyik személyes kedvencem Pula, mindig nagy élmény a római amfiteátrum közvetlen szomszédjában lévő ACI marinában kikötni. Most is megvettük a belépőt és megcsodáltuk Augustus császár nagyszerű építményét, majd a belvárosban barangoltunk későig.
Kedden ragyogó nyári időnk volt, a táv csekély: 12 mérföld Rovinjig, így hamarosan -a Briuni-szigeteket elhagyva, Tito rezidenciáját messziről megnézve- fürdőző helyet kerestünk és horgonygyakolratot tartottunk. A csobbanás után még vitorláztunk egy jót, aztán irány az új ACI marina. Új, mivel idén adták át, az Adria jelenleg legújabb és legszebb kikötője. Az árak is ennek megfelelőek: egy éjszakai hajóhelyért pontosan két hajóhelynek megfelelő díjat kérnek, tehát itt dupla ACI-tarifával dolgoznak. Természesen megérte, hiszen Rovinj az egyik adriai leg, és a kikötő is méltó hozzá. Tökéletes tengeri naplementében gyönyörködtünk a székesegyház mellett ücsörögve. Vacsora mi is lehetne más, mint tengeri herkentyűk, a sétány egyik teraszán elfogyasztva.
Szerdán borongós időnk volt, pedig a Lim-fjord volt a célunk. Amíg a meghökkentő látványú fjordban kanyarogtunk, nem is esett, hanem utána… kaptunk bőven az égi áldásból, a szerdai nap egészen estig esővel telt. A szél is megerősödött, sőt az egyik zivatarcella egy szép kövér trombát is felénk terelt. A tromba ijesztő lehet azoknak akik még nem láttak ilyet, mert pont olyan, mint a hurrikán tölcsére, magyarul „víztölcsért” jelent a szó. Szerencsére csak annyira ijesztő, mint a vízisikló a kobrához képest, hamar eloszlik (pár perc) és ha kikerüljük, nem is tesz bennünk kárt. Ha nem kerüljük ki, a levegőbel közeledő „forgószél-víztölcsér”letépheti a bimini ponyvát, de a hajót nem süllyeszti el. Hogyan lehet kikerülni? Szerencsére lassan és kiszámíthatóan mozog, olyan jó komótosfélén, így van idő kitérni, mégha ehhez motort is kell indítani. Este a védett pomeri öbölben aludtunk (horgonyon) a hajón sütöttünk-főztünk magunknak.
Csütörtökön napfelkeltekor indultunk, mert Dugi Otokig akartunk hajózni, ami több mint 50 tengeri mérföld. Az idő kitisztult, szélcsend, kék ég, napfény várt minket… és a kedves delfinek. Egész nap motorral haladtunk dél felé, Krijal Harbornál (Premuda) megálltunk fürödni egyet, amúgy végig a D-vitamint szívtuk, ahogy csak tudtuk. Estére Veli Rat marinában kötöttünk ki.
Pénteken reggel kikötői ki-beállós tréninget tartottunk (sosem lehet eleget gyakorolni) majd a kis szigetvilágban Zverinac felé haladva értük el Muline öblöt, ahol ismétcsak a fürdőzés örömeinek hódoltunk. Délután már Zadar felé vettük az irányt, megtankoltuk a hajókat Prekoban, aztán időben kikötöttünk, hogy 19:00-kor már Szinisa barátunk vendégjőjében fogyasszuk a búcsúvacsorát és a búcsúitalokat.
Szombaton reggel csokibarnán, kipihenten indultunk hazafelé. Remélem szeptemberben Veled is találkozunk!